Sokszor elofordul az eletben,hogy ugy erezzuk jogtalanul,igezsagtalanul bantottak minket.Hiszen annyi mindent tettunk a dologba.Aldoztunk energiat,idot,erzelmeket,vagyakat vetitettunk egymasba es egymasnak adva.Aztan egyszer csak a dolgok rosszra fordulnak.Minden hirtelen megvaltozik.Hiaba volt minden erofeszites,a dolgok romlani kezdenek.

Mar nem ugy nezunk egymasra,mint regen.Mar nem ugyanazok az ereintesek kozottunk,mint regen.Amikor megremegett szivunk-lelkunk,minden porcikanak egy pillantastol.Egyre kevesebbet beszelgetunk es egyre tobbet hallgatunk.Faggatjuk a masikat finoman,vajon mi tortenhetett.Aztan mar nem faggatjuk.Hallgatunk.Szomoruan varjuk a csodat.Hatha csak egy rossz alom volt.Hatha csak egy rossZ periodus.Hatha csak faradtak vagyunk.Hatha csak sok a teher.Rengeteg hatha lehet a fejunkben,de a valosag a donto.Szep lassan megfordult,atvaltozott a koztunk levo kapcsolat.A szikra elpattant.A vagyak beteljesultek, valosagga valtak.

Hirtelen azt latjuk a masik mar latja apro hiabainkat is.Regebben eszre sem vette.Most akar meg is jegyezheti.Apro lyukakat utunk egymas sziven a kimondott es kimondatlan szavakkal.Mig a vegen felfeslik,lebomlik minden ami szep volt.Siratjuk azt az elveszett almunk.Siratjuk,ami olyan mesesen szep volt.Nezunk az egre kerdoen.Onnan varjuk a valaszt.Csak egy szo kellene.Csak egyetlen szo eleg lenne.Csak annyi,hogy meg van remeny.Csak annyi,hogy visszajon.

A kerdes pedig ott zakatol bennunk.Hogy lehet,hogy amit adtam szivbol, ennyire keves volt.Olvasgatunk.Hatha a szavak elterelik a lelek fajdalmanak,a szivunk sajgasanak zajat.Kerdezunk.Hol van az Igazsag.aztan vadolunk.Hiszen jot adtam.Hol van az egyenloseg.Hol van a ki mint vet ugy arat igazsaga.

Kijozanito a valosag.Tevesen gondoltuk.Amit adtuk,adnunk kellett.A sziv nem merlegel.A sziv erez.Akinek adtunk es fogadta,csak a maga modjan viszonozhatja.nem tud tobbet vagy ugy adni,ahogy mi gondoltuk el.Kivetitjuk a masikra a vagyainkat,de nem latjuk ki o valojaban.Ezert csalodunk.

Amikor elfogadjuk a masikat olyannak,amilyen valojaban meg fogjuk erteni,hogy onmagahoz kepest igenis adta,amit adni tudott.Az o merceje,nem a mi mercenk.Az o vilaga,nem azonos a mienkkel.Meg kel ertenunk a szeretet lenyegeben azt,hogy mindent elfogad es mindenkit olyannak amilyen.

Igy belathatjuk vegul,ugy vetettunk amikepp arattunk.A szepet es jot emlekke varazsoljuk magunkban.A masikat pedig megertjuk ott es abban az allapotaban,amiben eppen van.Mert nem vagyunk egyformak es ez pont igy van jol.